Az egészséges fogbél különböző irritációkra gyulladással reagál, melyet
Az egészséges fogbél különböző irritációkra gyulladással reagál, melyet fogbélgyulladásnak (pulpitis) nevezünk. Az irritáció fajtája, erőssége és időtartama szerint különböző pulpitisek alakulhatnak ki. A gyulladás lefolyása eltér a szervezet más helyein jelentkező gyulladásokétól a fogbél helyzete miatt (kemény szövetek határolják).
A gyulladás kiváltó oka leggyakrabban a fogbél baktériumokkal való fertőződése (általában fogszuvasodás miatt), de erős termikus, kémiai és mechanikai ingerek is szerepelnek az okok közt. A szuvasodásból a baktériumok által termelt toxinok először a dentincsatornákba kerülnek, ilyenkor egy hiperémia figyelhető meg a fogbél egy körülhatárolt területén. Később mikor a toxinok a fogbélbe is behatolnak, a vérbőség nagyfokú lesz, az erek permeabilitása megnő, ödéma képződik és a fogbélben megjelennek a gyulladást közvetítő sejtek (leukociták, makrofágok stb). Mikor a fogbél megnyílik és baktériumok kerülnek bele, a gyulladás gennyes jelleget ölt: kis elhalt területek és sok gyulladásos sejt jellemzi. Ha nem avatkozunk be, bekövetkezik a fogbél elhalása (nekrózisa), a baktériumok pedig a gyökércsatornán továbbhaladva, kikerülnek a periapikális térbe, ahol a parodontium gyulladását okozzák. Krónikus gyulladás akkor alakul ki, ha a pulpa védekezőképessége nem túl nagy, vagy ha az inger nem elég erős.
A fogbélgyulladások a kezelés szempontjából kétfélék lehetnek: reverzibilisek és irreverzibilisek. A reverzibilis pulpitiszek esetén a kiváltó ok megszüntetése és egy gyógyszeres kötés felhelyezése után meg van az esélye annak, hogy a fog megtartsa a vitalitását. Irreverzibilis pulpitis esetén a gyökérkezelés elkerülhetetlen.
nak (pulpitis) nevezünk. Az irritáció fajtája, erőssége és időtartama szerint különböző pulpitisek alakulhatnak ki. A gyulladás lefolyása eltér a szervezet más helyein jelentkező gyulladásokétól a fogbél helyzete miatt (kemény szövetek határolják).
A gyulladás kiváltó oka leggyakrabban a fogbél baktériumokkal való fertőződése (általában fogszuvasodás miatt), de erős termikus, kémiai és mechanikai ingerek is szerepelnek az okok közt. A szuvasodásból a baktériumok által termelt toxinok először a dentincsatornákba kerülnek, ilyenkor egy hiperémia figyelhető meg a fogbél egy körülhatárolt területén. Később mikor a toxinok a fogbélbe is behatolnak, a vérbőség nagyfokú lesz, az erek permeabilitása megnő, ödéma képződik és a fogbélben megjelennek a gyulladást közvetítő sejtek (leukociták, makrofágok stb). Mikor a fogbél megnyílik és baktériumok kerülnek bele, a gyulladás gennyes jelleget ölt: kis elhalt területek és sok gyulladásos sejt jellemzi. Ha nem avatkozunk be, bekövetkezik a fogbél elhalása (nekrózisa), a baktériumok pedig a gyökércsatornán továbbhaladva, kikerülnek a periapikális térbe, ahol a parodontium gyulladását okozzák. Krónikus gyulladás akkor alakul ki, ha a pulpa védekezőképessége nem túl nagy, vagy ha az inger nem elég erős.
A fogbélgyulladások a kezelés szempontjából kétfélék lehetnek: reverzibilisek és irreverzibilisek. A reverzibilis pulpitiszek esetén a kiváltó ok megszüntetése és egy gyógyszeres kötés felhelyezése után meg van az esélye annak, hogy a fog megtartsa a vitalitását. Irreverzibilis pulpitis esetén a gyökérkezelés elkerülhetetlen.
