Sebészet

Általános betegségek

Napjaink általános betegségei! Amiket a mindennapokban megkaphatunk, és meg is kapunk!

Friss topikok

Címkék

alultömés (1) alveolus (1) ambuláns sebészet egészségügy oep kórház (1) apatitkristályok (1) apikális perforáció (1) ásványi anyagok (1) baktérium (2) betegség (2) bütyök (1) cement (3) cementoblasztok (1) ciszták (1) csillapítás fájdalom (1) csontra (1) czermak féle interglobuláris dentin (1) dentin (4) dentin formák (1) dentin pulpa (1) dentin szerkezet (1) deviancia (1) diszfunkcionalitás (1) érképletek (1) fájdalom (1) fájdalomcsillapítás (1) fájdalom betegség fájdalom (1) febris (1) fertőzött csatorna (1) fibroblaszt (1) fibroblasztok (1) fog (2) fogágy (2) fogágy fejlődése (1) fogbél (2) fogbélgyulladás (1) fogbélüreg (1) fogíny (2) fogmeder (1) fogszuvasodás (2) genny (1) guttaperka (1) gyökércsatorna (1) gyökércsúcs (1) gyökérhártya (1) gyökérkezelés (3) gyökérkezelés folyamata (1) gyökérkezelés szövődmények (1) gyökérkezelő tűkkel (1) gyulladás (3) hemidezmozómák (1) hidroxilapatit (1) hipotermia (1) idegek (1) intertubláris (1) kalapácsujj (1) kezelés (1) kollagén (2) kötőszövet (1) lábrendellenesség (1) láz (1) leukociták (1) lúdtalp (1) lug (1) makrofágok (1) mantle dentit (1) műhiba videó youtube (1) nátrium hipoklorit (1) ödéma (1) odontoblasztok (1) okklúzió (1) okok sérv (1) orvos (1) osteoblasztok (1) parodontitis (1) parodontium (2) periapikális (1) peritubuláris (1) pes (1) predentint (1) primer dentin (1) pulpa (1) pulpitis (1) pyrexia (1) reparatív dentin (1) sajkacsont (1) sarkantyú (1) sarokcsont (1) sav (1) sealer (1) sérv sérv (1) sharpey rostok (1) süllyedés (1) szekunder dentin (1) szövődmény sérv (1) tér (1) tercier (1) toxin (2) tünetek (1) tünetek sérv (1) Tüneti kezelés (1) tűrés (1) virtuális (1) youtube videó (1) zománc (2) Címkefelhő

Archívum

Sebészet

Címkék

alultömés (1) alveolus (1) ambuláns sebészet egészségügy oep kórház (1) apatitkristályok (1) apikális perforáció (1) ásványi anyagok (1) baktérium (2) betegség (2) bütyök (1) cement (3) cementoblasztok (1) ciszták (1) csillapítás fájdalom (1) csontra (1) czermak féle interglobuláris dentin (1) dentin (4) dentin formák (1) dentin pulpa (1) dentin szerkezet (1) deviancia (1) diszfunkcionalitás (1) érképletek (1) fájdalom (1) fájdalomcsillapítás (1) fájdalom betegség fájdalom (1) febris (1) fertőzött csatorna (1) fibroblaszt (1) fibroblasztok (1) fog (2) fogágy (2) fogágy fejlődése (1) fogbél (2) fogbélgyulladás (1) fogbélüreg (1) fogíny (2) fogmeder (1) fogszuvasodás (2) genny (1) guttaperka (1) gyökércsatorna (1) gyökércsúcs (1) gyökérhártya (1) gyökérkezelés (3) gyökérkezelés folyamata (1) gyökérkezelés szövődmények (1) gyökérkezelő tűkkel (1) gyulladás (3) hemidezmozómák (1) hidroxilapatit (1) hipotermia (1) idegek (1) intertubláris (1) kalapácsujj (1) kezelés (1) kollagén (2) kötőszövet (1) lábrendellenesség (1) láz (1) leukociták (1) lúdtalp (1) lug (1) makrofágok (1) mantle dentit (1) műhiba videó youtube (1) nátrium hipoklorit (1) ödéma (1) odontoblasztok (1) okklúzió (1) okok sérv (1) orvos (1) osteoblasztok (1) parodontitis (1) parodontium (2) periapikális (1) peritubuláris (1) pes (1) predentint (1) primer dentin (1) pulpa (1) pulpitis (1) pyrexia (1) reparatív dentin (1) sajkacsont (1) sarkantyú (1) sarokcsont (1) sav (1) sealer (1) sérv sérv (1) sharpey rostok (1) süllyedés (1) szekunder dentin (1) szövődmény sérv (1) tér (1) tercier (1) toxin (2) tünetek (1) tünetek sérv (1) Tüneti kezelés (1) tűrés (1) virtuális (1) youtube videó (1) zománc (2)

Állandó oldalak

Naptár

november 2019
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30

Hirdetés

Hirdetés

Fogágy fejlődése

2012.03.31. 07:40 orvos3200

A fogágy négy alkotóelemének a fejlődése egyszerre és elválaszthatatlanul történik. Ez a fejlődés a korona teljes kifejlődése után indul be és a fog előtörésével párhuzamosan történik. A külső és belső zománchám sejtjei a majdani gyökér helyén egymáshoz tapadnak, eltűnik közülük a reticulum stellatum, és a Hertwig-féle hámhüvelyt képezik. Ezen hámhüvely alakja megfelel a fog gyökérkonformációjának. Miután egy bizonyos vastagságú gyökérdentin lerakódott a hámhüvely kezd felszakadozni. Az így keletkezett résekbe fibroblasztok nyomúlnak és vastag kollagén rostokat kezdnek lerakni. A fibroblasztok az alveoláris csont felől is rostokat termelnek. De ezen két réteg rost még nincs kapcsolatban. A fogzacskó ectomesenchymalis sejtjeiből, a fibroblasztok mellett, cementoblasztok és osteoblasztok is differenciálódnak. A cementoblasztok a gyökér felszínén a cementet fogják képezni, úgy hogy az ott található kollagén rostok bekerülnek a cement állományába. A másik oldalon az osteoblasztok is hasonlóan képezik a csontot.

Csak a fog áttörése után, az okklúzióba kerülés közben, rendeződnek a rostok a megfelelő irányba (függőleges, vízszintes, ferde). Ugyancsak ekkor rakódik le a cement nagy része. Ha a fogzacskó sejtjei csak részben tűnnek el, ún. Malassez-féle sejtekként maradnak vissza. Ezek általában latensek, de bizonyos, még nem tisztázott körülmények között (például gyulladás), cisztákká alakulhatnak.

A fogíny a szájüreg hámsejtjeiből alakul ki és hemidezmozómákkal rögzül a fog nyakához.

Fogágy

2012.03.31. 07:36 orvos3200

A fogágy (Parodontium) azon képletek összesége, melyek biztosítják a fog elhorgonyzását, rögzítését a fogmederben. Alkotásában részt vesz:

  • a gyökérhártya
  • a cement
  • az fogmeder és a
  • fogíny

A gyökérhártya fibroblasztjai kollagénrostokat, ún. Sharpey-rostokat termelnek. Ezek az alveolus csonttól a cementig húzódnak és felfüggesztik a fogat. A rostok a fogat ért nyomó erőket húzó erővé alakítják. A csont számára a húzó erő az ideális, mivel serkenti, ellentétben a nyomó erővel, ami csontpusztulást okoz.

A fogágy gyulladását parodontitisnek nevezzük. A fogszuvasodás után, a fogak elvesztésének második leggyakoribb oka.

Dentin szerkezet

2012.03.31. 07:31 orvos3200

A dentint a fogbéltől a zománcig dentincsatornák (tubulusok) járják át. A csatornákat ún. peritubuláris dentin veszi körül, közöttük pedig intertubuláris dentin található. A dentincsatornák száma a zománc felől 15–20 000, a fogbél felől pedig 55–75 000. Ez abból következik, hogy a csatornák a fogbélből sugárszerűen indulnak ki. Átmérőjük is változó: a fogbélnél vastagabb (kb. 3-4 μm), a zománc-dentin határnál keskenyebb (kb. 1 μm). Ennek gyakorlati jelentősége van mind a károsító tényezők, mind a terápiás tényezők pulpába való jutásában. A csatornákban az odontoblasztok nyúlványai az ún. Tomes-nyúlványok, kollagén rostok, és egyes szerzők szerint idegrostok találhatóak. A tubulusokon keresztül bizonyos anyagok átjuthatnak, így például baktériumok által termelt különböző toxinok, melyek irritálhatják a fogbélben lévő idegvégződéseket, fájdalmat váltva ki. Maguk a baktériumok nem képesek áthatolni a tubulusokon. A fogászati beavatkozások során tapasztalt fájdalomingerek is a dentincsatornákon közvetítődnek: a csatornákban folyadékáramlás következik be, ami mechanikailag ingerli az idegvégződéseket.

A dentin legnagyobb részét az intertubuláris dentin teszi ki. Ez kollagénhálózatba ágyazott apatitkristályokat tartalmaz.

A peritubuláris dentin egy 0,5-1 μm vastagságú, nagy mineralizáltságú réteg, ami a dentincsatornát béleli. A dentin pulpa felé eső egyharmadában nem figyelhető meg, és az élet egész folyamán képződik.

A dentinben megfigyelhetőek kevésbé jól mineralizált részek is, ez az ún. Czermak-féle interglobuláris dentin.

Az élet során folyamatosan, de nagyon lassan termelődő szekunder dentin szerkezete nem különbözik a primer dentinétől. A tercier dentiné viszont igen: az irritáló tényezőtől függően szabálytalan dentin, illetve csatorna nélküli dentin rakódik le.

Dentin formák

2012.03.31. 07:27 orvos3200

Megkülönböztetünk:

  • mantle-dentint – a még Tomes-nyúlvánnyal nem rendelkező odontoblasztok által lerakott első, kevésbé mineralizált, homogén dentin réteg
  • predentint – még nem mineralizálódott szerves anyagot, amit az odontoblasztok termelnek
  • primer dentint, ami a fogak kialakulásakor képződik
  • szekunder dentint – a fogak fejlődésének befejezése után képződött dentin, ami az egész élet folyamán termelődik
  • tercier vagy reparatív dentint – külső ingerek (fogszuvasodás, fogkopás, fogászati beavatkozások stb.) hatására képződik

Dentin

2012.03.31. 07:23 orvos3200

A dentin (Dentinum, Substantia eburnea) a fog keményszöveteinek az egyike, mely a zománc ill. a cement és a fogbél között helyezkedik el. Felépítésében 70% ásványi anyagot (hidroxilapatit), 20% szerves anyagot ( főleg kollagén) és 10% vizet találunk. Szerkezetében elsősorban a csontra hasonlít, de nem tartalmaz sejteket. Vastagsága átlagban 3–5 mm. Sárgás árnyalatú színe adja meg a fog színét, mivel a zománc áttetsző.

A dentin magasabb szervesanyag-tartalma miatt a fogszuvasodás könnyebben roncsolja, de a zománccal ellentétben, kis mértékben képes védekezni a külső behatások ellen. Amikor a szuvasodás eléri a zománc-dentin határt, a dentincsatornácskákban és a dentin pulpa felőli részén megindul a dentin lerakódása, ami gátat próbál szabni a külső ingereknek.

Fogbélgyulladás

2012.03.31. 07:20 orvos3200

Az egészséges fogbél különböző irritációkra gyulladással reagál, melyet

Az egészséges fogbél különböző irritációkra gyulladással reagál, melyet fogbélgyulladásnak (pulpitis) nevezünk. Az irritáció fajtája, erőssége és időtartama szerint különböző pulpitisek alakulhatnak ki. A gyulladás lefolyása eltér a szervezet más helyein jelentkező gyulladásokétól a fogbél helyzete miatt (kemény szövetek határolják).

A gyulladás kiváltó oka leggyakrabban a fogbél baktériumokkal való fertőződése (általában fogszuvasodás miatt), de erős termikus, kémiai és mechanikai ingerek is szerepelnek az okok közt. A szuvasodásból a baktériumok által termelt toxinok először a dentincsatornákba kerülnek, ilyenkor egy hiperémia figyelhető meg a fogbél egy körülhatárolt területén. Később mikor a toxinok a fogbélbe is behatolnak, a vérbőség nagyfokú lesz, az erek permeabilitása megnő, ödéma képződik és a fogbélben megjelennek a gyulladást közvetítő sejtek (leukociták, makrofágok stb). Mikor a fogbél megnyílik és baktériumok kerülnek bele, a gyulladás gennyes jelleget ölt: kis elhalt területek és sok gyulladásos sejt jellemzi. Ha nem avatkozunk be, bekövetkezik a fogbél elhalása (nekrózisa), a baktériumok pedig a gyökércsatornán továbbhaladva, kikerülnek a periapikális térbe, ahol a parodontium gyulladását okozzák. Krónikus gyulladás akkor alakul ki, ha a pulpa védekezőképessége nem túl nagy, vagy ha az inger nem elég erős.

A fogbélgyulladások a kezelés szempontjából kétfélék lehetnek: reverzibilisek és irreverzibilisek. A reverzibilis pulpitiszek esetén a kiváltó ok megszüntetése és egy gyógyszeres kötés felhelyezése után meg van az esélye annak, hogy a fog megtartsa a vitalitását. Irreverzibilis pulpitis esetén a gyökérkezelés elkerülhetetlen.

nak (pulpitis) nevezünk. Az irritáció fajtája, erőssége és időtartama szerint különböző pulpitisek alakulhatnak ki. A gyulladás lefolyása eltér a szervezet más helyein jelentkező gyulladásokétól a fogbél helyzete miatt (kemény szövetek határolják).

A gyulladás kiváltó oka leggyakrabban a fogbél baktériumokkal való fertőződése (általában fogszuvasodás miatt), de erős termikus, kémiai és mechanikai ingerek is szerepelnek az okok közt. A szuvasodásból a baktériumok által termelt toxinok először a dentincsatornákba kerülnek, ilyenkor egy hiperémia figyelhető meg a fogbél egy körülhatárolt területén. Később mikor a toxinok a fogbélbe is behatolnak, a vérbőség nagyfokú lesz, az erek permeabilitása megnő, ödéma képződik és a fogbélben megjelennek a gyulladást közvetítő sejtek (leukociták, makrofágok stb). Mikor a fogbél megnyílik és baktériumok kerülnek bele, a gyulladás gennyes jelleget ölt: kis elhalt területek és sok gyulladásos sejt jellemzi. Ha nem avatkozunk be, bekövetkezik a fogbél elhalása (nekrózisa), a baktériumok pedig a gyökércsatornán továbbhaladva, kikerülnek a periapikális térbe, ahol a parodontium gyulladását okozzák. Krónikus gyulladás akkor alakul ki, ha a pulpa védekezőképessége nem túl nagy, vagy ha az inger nem elég erős.

A fogbélgyulladások a kezelés szempontjából kétfélék lehetnek: reverzibilisek és irreverzibilisek. A reverzibilis pulpitiszek esetén a kiváltó ok megszüntetése és egy gyógyszeres kötés felhelyezése után meg van az esélye annak, hogy a fog megtartsa a vitalitását. Irreverzibilis pulpitis esetén a gyökérkezelés elkerülhetetlen.

Gyökérkezelés szövődmények

2012.03.31. 07:15 orvos3200

A leggyakoribb szövődmény a gyökércsatorna túltömése, tehát a gyökértömőanyagoknak a gyökércsúcson való túljuttatása. Ez azért probléma, mert a periapikális térbe jutott anyagok idegentestként viselkednek a szervezet számára, és gyulladást váltanak ki. Előfordul az alultömés is, amikor a gyökértömőanyag nem tölti ki a preparált gyökércsatornát teljes hosszában. Ilyenkor a gyulladás kiújulása következhet be.

Különböző szövődmények előfordulhatnak a gyökércsatorna feltárásakor (álút, perforáció) vagy a gyökércsatorna tágításakor (lépcsőképződés, műszerek betörése, álút készítése, a gyökér oldalsó- vagy apikális perforációja).

Gyökérkezelés folyamata

2012.03.31. 07:13 orvos3200

Miután röntgenfelvétel segítségével ellenőrizték, hogy a gyökérkezelő tű leér a csatorna végéig és azon nem ér túl, következik a mechanikai (gyökérkezelő tűkkel) és vegyi (nátrium-hipoklorit) tisztítása.

A megtisztított csatornát steril papírszálakkal kiszárítják és ún. sealer anyagot visznek be a csatornába. Ez az anyag kitölti a fő tömőanyag és csatorna fala között keletkezett réseket. Ezután a röntgen meghatározott csatornahosszal megegyező hosszúságú guttaperka szálat (mester) helyeznek el a csatornában. A guttaperka egy természetes, homogén anyag, ami a gyökérkezelés céljainak igen jól megfelel. A mester guttaperka mellé ún. segédszálakat helyeznek és minden szál behelyezése után a gyökértömést kondenzálják (nyomással oldalirányban és lefele préselik), hogy pontosabb záródást érjenek el vele.

Az ideális gyökértömés „csúcsig érő” és „falálló”: teljesen kitölti a gyökércsatornát.

Gyökérkezelés

2012.03.31. 07:07 orvos3200

A gyökérkezelés során a fogbélüreg (pulpa) tartalmát eltávolítják ezt a teret lehetőség szerint sterillé teszik, és olyan anyaggal tömik be a gyökércsatorna teljes hosszában, amely tartós zárást biztosít. A fog keményszövetei (zománc és dentin) alatt a fogbélüreg található. Ennek tartalma: érképletek, idegek, kötőszövet.

A gyökérkezelés indoka leggyakrabban a fogbélgyulladás, amit a mély szuvasodásból származó baktériumpenetráció okoz. A gyökércsatornába és annak falába ilyenkor baktériumok kerülnek. A gyökérkezeléssel a fertőzött beltartalmat és a fertőzött csatornafalat is eltávolítják. Ezt gyökérkezelő tűk segítségével hajtják végre.

Lábrendellenesség

2012.03.29. 20:38 orvos3200

A leggyakoribb lábrendellenesség a haránt boltozat süllyedés (lúdtalp), valamint ebből alakul ki még a bütyök, a kalapácsujj, a sarokcsonti tüske(sarkantyú), továbbá a hosszanti boltozat süllyedés. Akinek van haránt boltozat sülyedése biztosan van hosszanti boltozat süllyedése is valamilyen mértékben.

Bütyök: kialakulásának oka: a haránt boltozat lesüllyed → a lábfej kiszélesedik → az izom egyensúly megbomlik → az izmok lefutásának iránya is megváltozik → az öregujj alap ízületében egy ficamszerű folyamat játszódik le → az 1-es lábközépcsont fejecse a középvonaltól kifelé, míg maga az öregujj a középvonal felé a többi lábujj fölé vagy alá fordul. A folyamatban a lábközépcsont fejecsén hagymahéjszerű csont felrakódás keletkezik a csontot borító hártya irritációja miatt. Majd később akár csonthártya gyulladás is kialakulhat,valamint az érintett bőr területén kezdetben bőrkeményedés később az egyre jobban "kikönyöklő" bütykön tyúkszem vagy akár kifekélyesedett elváltozás is kialakulhat. A láb fáradékony és fájdalmas a járás, az elő láb fáj, a cipő viselése nehézkes.

Kezelése: Mindenképpen talpbetét minél korábbi szakaszban, megfelelő cipő viselése. Szükség esetén, ha az egyéb belszervi állapota engedi akkor korrekciós műtét. Ellenkező esetben ortopédiai cipő használata.

Kalapácsujj kialakulásának oka a haránt boltozat süllyedés. Menete: Normálisan a haránt boltozatnál a legmagasabb pont a 2-es lábközépcsont fejecse épen ezért, ha a boltozat lesüllyed, legelőször a 2-es lábközépcsont fejecsénél jelentkezik, majd később a többi ujjnál is. Ha a lábközépcsont fejecse lesüllyed és eléri a talajt a feszítő és a hajlító izmok egyensúlya felborul a hajlítók javára. Az alapperc fölfelé, a középső és a végperc lefelé mozdul, és ebben a helyzetben rögzül az ujj ezt nevezzük karom állásnak. Ebben az esetben csak a végperc éri el a talajt. Kialakulását segítő tényezők: Korrigálatlan haránt boltozat süllyedés. Túl magas sarkú és túl szűk cipő.Alkati gyengeség,túlsúly, álló munka. Kezelése: Végleges megoldást csak a műtét adhat. Talpbetét és megfelelő minőségű cipő viselése. Bőrtünetek kezelése(tyúkszem).

Ortopédiai elváltozásokhoz tartozó bőrtünetek: Az elváltozás miatt fokozott mechanikai hatásnak van kitéve a bőr(nyomás, dörzsölés) a, Nagy felületű tartós nyomás, dörzsölés hatására alakul ki=> lap szerinti kérgesedés= bőrkeményedés b, Egy ponton lévő tartós nyomás hatására alakul ki=> csapszerű kérgesedés= tyúkszem

Veleszületett rendellenességként vagy sérülés következtében a láb csontjai, ízületei deformálódhatnak, ami járáshibákat, járásképtelenséget okozhat. Fejlődési rendellenesség a dongaláb, az "X" láb és az "O" láb. Dongaláb: Tartási rendellenesség általában. (Pl: pici a méh a gyerek méretéhez képest; iker terhességnél, ha sok gyerek van bent és kevés a hely akkor nem tudnak mozogni; vagy túl mozgékony gyereknél a köldökzsinórba beletekeredik a lába és később már nem tudja kihúzni) a, Befelé fordult donga láb b, Kifelé fordult donga láb c, Sarok állású donga láb d, Lóláb állású donga láb 50%-ban csak az egyik lábat, 50%-ban mind a két lábat érinti.

Az emberi láb (pes) csontjai a lábtőcsontok(7db) ugrócsont, sarokcsont, sajkacsont, 3db ék csont, köbcsont, lábközépcsontok(5db) és ujjperccsontok(14db). Hosszanti és haránt írányú boltozatát a lábszárizmok és a talpi szalagok tartják. A boltozat növeli a láb teherbírását, rugóként tompítja a rázkódást, védi a talp ereit és idegeit. A boltozat hátsó támasztópontjára, a sarokcsontra nehezedik a test

A fájdalom és csillapítása

2012.02.29. 17:56 orvos3200

A fájdalom mindig egyedi, két ember fájdalma soha nem hasonlítható össze. A fájdalomtűrő képesség azonban nem értékmérője az embernek.

 

 

A fájdalomról mindnyájuknak van valamilyen szintű tapasztalati tudása, definíciószerű meghatározása, bár sokféle létezik, mégis nehéz. A meghatározások abban mindenképpen megegyeznek, hogy a fájdalmat negatív érzetként megélt és az élet során tanult dolognak írják le. Ez nem azt jelenti, hogy tanulás nélkül nem érzünk fájdalmat, hanem azt, hogy a fájdalom kifejezését, a hozzá kötődő viselkedési mintákat tanuljuk.

A fájdalom olyan érzés, amivel a hétköznapi életben nap, mint nap találkozunk. A fájdalmat valamilyen külső behatás váltja ki és a legtöbb esetben különösebb jelentőséget nem tulajdonítunk neki, rövidebb-hosszabb idő után elmúlik, és esetleg csak egy rossz emlékként gondolunk vissza rá.

Az ember életében a fájdalomérzetnek igen fontos szerepe van, hiszen ez segít, hogy bizonyos veszélyes, adott esetben életveszélyes helyzeteket elkerüljünk. Első pillanatban nagyon csábítónak tűnik a fájdalommentes élet, mégis tudnunk kell, hogy fájdalomérzet hiányában az ember állandó életveszélyben lenne. (Nem húzná el a kezét a tűz elől, nem védekezne a sérülések ellen stb.) Nemcsak külső hatások járhatnak fájdalommal, fájdalmat érezhetünk bizonyos betegségek kialakulásakor is, de néha normális élettani folyamatokat (menstruáció, szülés) is fájdalmasnak élhetünk meg.


Közismert - már évezredek óta - hogy a gyulladásos folyamatok szintén fájdalommal járnak és a modern vizsgálóeljárásokat megelőző időszakban a betegségek megállapításában az orvosok legfőbb támasza volt.


A fájdalom élettana

A sérülés (mechanikus, hő, kémiai) hatására a széteső sejtekből olyan anyagok szabadulnak fel, amelyek a fájdalomérző készülékekhez (receptorokhoz) kapcsolódva kiváltják az ingerületet, ami az idegek útján a gerincvelőn keresztül vezetődik az agyba. Kétféle idegrost kétféle sebességgel vezeti az ingerületet a központi idegrendszer felé, az egyik egy gyors, azonnali éles fájdalmat közvetít, ami azonnali választ eredményez, a második lassabb és tompább, de tartós fájdalomérzetet kelt és nem vált ki válaszreakciót. A fájdalomérzet az agykéregben keletkezik, itt tudatosul.

Ezt követően indul el a válaszreakió a megfelelő idegpályákon keresztül a végrehajtó szervig (a sérült elrántja a kezét). Fájdalomérző készülék a szervezetben mindenhol megtalálható, kivételt képez az agy és a tüdő. Ez a magyarázata, hogy nem csak a bőr sérülései okozhatnak fájdalmat, hanem a belső szerveink sérülései, betegségei is (epekő, vesekő, érszűkület, szívinfarktus, hashártyagyulladás, bélbetegségek stb.). Vannak olyan állapotok, amikor a fájdalomérzet nem alakul ki. Ennek egyik ritka oka a gerincvelő sérülése, ami azzal magyarázható, hogy a fájdalomingert közvetítő rostok elpusztultak valamilyen betegség következtében. Ismeretes a római történelemből Mucius Scaevola, aki az etruszk király helyett tévedésből az írnokát gyilkolta meg, a maga büntetéseként - és talán az etruszkok megfélemlítése érdekében - jobb karját a tűzbe tartotta. Így lett a neve Scaevola, ami annyit tesz, hogy a "balkezes" hiszen a jobbat megégette. Ma úgy gondoljuk, hogy olyan betegségben (syringomyeliában) szenvedett, ami a fájdalominger vezetését a gerincvelőben megakadályozta, tehát nem volt fájdalomérzete. Így hát a hősiességre egy kis árnyék borul.


Fájdalomcsillapító automatizmus
A szervezet rendelkezik egy fájdalomcsillapító rendszerrel. Az agyban keletkeznek olyan fehérjetermészetű anyagok (endorfinoknak nevezik őket, utalva a morfium hatására) amelyek rendkívül erős fájdalomcsillapító hatással rendelkeznek, azonban igen rövid idő alatt lebomlanak, és a hatásuk megszűnik.

Valamennyien tapasztalhattuk, hogy a sérülés után közvetlenül heves fájdalmat érzünk, majd a fájdalom néhány másodperc múlva megszűnik és ezt egy enyhébb, tompább, de tartós fájdalomérzés követi. Sokak által ismert jelenség, hogy egy baleset első másodperceiben az ember nem érzi a fájdalmat. Hasonlóan a rohamra induló katonákhoz, akik találatot kaptak, de mint leírták, rövid ideig tovább rohamoztak.

Úgy tartják, hogy a sérülést követően a felszabaduló anyagok elzárják, blokkolják az ingerületvezetés utját (kapu-teória) és ez vezet a fájdalomérzet kialakulásának hiányához. Az endorfinok más esetben is termelődhetnek illetőleg felszabadulhatnak, ami kellemes érzést okoz. A szexuális tevékenység folyamán is termelődnek, és bizonyos veszélyes foglalkozást űzők (repülők, hegymászók, sebészek) a foglalkozásukhoz való ragaszkodását is egy ilyen kábítószer-hatáshoz hasonló állapottal magyarázzák, amit ugyancsak az endorfinokkal hoznak összefüggésbe.


Fájdalomcsillapítás

 

A fájdalom csillapítására való törekvés valószínűleg egyidős az emberiséggel. Fájdalomcsillapításra utaló első írásos adat időszámításunk előtt 2250-ből származik. Ezer évek óta ismert az ópium fájdalomcsillapító hatása (Théba az ópiumkereskedelem központja volt Krisztus születése előtt 2000 évvel). A római korban a keresztre-feszítetteknek a fájdalmát csillapítani megengedett volt. Krisztusnak a keresztfán a római katona - ma úgy gondoljuk - ópiummal és ecettel átitatott szivacsot nyújtott fel, hogy szenvedéseit mérsékelje.

A fájdalomcsillapítás minden orvos alapvető és egyik legfontosabb tevékenysége és egyben kötelessége.

Nem ritka, hogy az orvos mást nem tehet, mint megmenti betegét a fájdalomtól, a félelemtől és a szenvedéstől, a beteg életét csak kábító fájdalomcsillapítókkal (ópiátok) tudja elviselhetővé tenni.


A fájdalomérzet kialakulását a kiváltó okon kívül (sérülés, műtét, valamilyen betegség) alapvetően befolyásolja az ember aktuális fizikai (pl.: erőnléte, pihentsége), pszichés (pl.: szorongásai, a betegségtől való félelmei) és mentális állapota (pl.: műveltsége, tanult viselkedési formái, eddigi tapasztalatai), valamint szociális helyzete (pl.: családban él vagy egyedül, biztonságban tudja-e a rászorulókat vagy bizonytalan helyzetben stb.).


A fájdalom nagysága nem mindig áll arányban a kiváltó ok súlyosságával. Ennek oka a fájdalomérzetet kialakító sokféle befolyásoló tényező mellett a fájdalom pályák (a fájdalom ingert közvetítő, szállító idegi struktúrák) különleges anatómiai felépítése. Mindenki által ismert, hogy felületes bőrsérülések, horzsolások jelentőségükhöz képest igen nagy fájdalommal járhatnak, míg adott esetben jóval nagyobb, mélyre hatoló sérülés esetleg jóval kisebb fájdalmat okoz. A fájdalomtűrő képességet befolyásolja az a genetikailag meghatározott, veleszületett állapot, hogy a szervezet milyen számú fájdalomérzékelő készüléket (receptort) tartalmaz. Ismert, hogy a hát bőrén sokkal kevesebb, az arcon, kezeken sokkal több fájdalomérző receptor helyezkedik el. Tudnunk kell azt is, hogy egy bizonyos fájdalom mögött többféle ok is meghúzódhat. Például, az igen gyakori fejfájás hátterében is sokféle ok állhat. A pszichés stresszen, feszültségen túl fejfájást okozhat a nyaki gerinc, a szem megbetegedéseitől kezdve a magas vérnyomáson, a hűléses betegségeken keresztül az agydaganatig számos egyéb betegség is.

Nagyon fontos tehát, hogy a fájdalmat, mely szervezetünk jelzése, komolyan vegyük és a fájdalomcsillapításon túl a háttérben álló okot, okokat felderítsük. A fájdalom helye, jellege, időtartama, periodikusan visszatérő formája, valamilyen irányban történő kisugárzása utal a háttérben meghúzódó okra, vagyis a betegség megállapításában nagy jelentőséggel bír. Orvoshoz kell fordulni olyan esetekben is, amikor ismert, „szokványos" fájdalom (pl.: fejfájás) megváltozik jellegében, erősödik, vagy a szokásosnál gyakrabban jelentkezik.


A fájdalom formái

A fájdalomnak eredete alapján

két nagy csoportját különböztetik meg, a testi fájdalmat, amikor a fájdalmat kiváltó elváltozás kimutatható, és a lelki (pszihogén) fájdalmat, aminek hátterében kimutatható károsodást nem lehet találni. Ez utóbbi esetben sokszor depresszióra, egyéb lelki vagy szociális problémákra derülhet fény a beteg részletes kikérdezése alkalmával. Törekedni kell arra, hogy a fájdalom hátterében álló okot tisztázzuk, de ez nem mindig sikerül.


A fájdalmat, fennállásának ideje alapján, két csoportba oszthatjuk: heveny (akut) fájdalomról beszélünk, ha rövid ideje áll fenn és idült (krónikus) fájdalomról, ha hosszantartó, 3 hónapnál hosszabb ideje tart. A heveny, hirtelen fellépő fájdalom rendszerint sürgős orvosi beavatkozást tesz szükségessé, nemritkán életet veszélyeztető állapotra utal (szívinfarktus, gyomorperforáció, bélelzáródás), a krónikus fájdalom hátterében gyulladásos, degeneratív vagy daganatos betegségek (izületi betegség, érszűkület, gyomorfekély, hasnyálmirigy-gyulladás vagy daganat) állnak.


A fájdalomra jellemző a helye. Minőségét tekintve lehet tompa, éles, görcsös, esetleg égő vagy lüktető, kisugározhat bizonyos testtájak irányába. Fennállhat folyamatosan vagy intermittálóan, vissza-visszatérhet. Összefügghet valamilyen testhelyzettel, étkezéssel, évszakkal, tevékenységgel. Erőssége az igen enyhétől a tűrhetetlenig ("falramászó") igen széles skálán mozoghat.


A fájdalom megélése
A fájdalom mindig egyedi, két ember fájdalma soha nem hasonlítható össze. A fájdalomtűrő képesség nem értékmérője az embernek. Nem jobb, nem értékesebb ember az, aki jól, és nem rosszabb, aki rosszul tűri a fájdalmat. Minden esetre jó, ha az orvos tisztában van azzal, hogy a betege a fájdalmat jól tűrő, fegyelmezett egyén vagy sem, mert a fájdalmat jól tűrő beteg sokszor félrevezetheti az orvost a betegség megállapításában. És fordítva, a fájdalmat nehezen tűrő beteg esetén a sebész hamarabb határozza el magát egy esetlegesen felesleges műtéti beavatkozásra, éppen a fájdalom súlyosnak jelzett foka miatt. Sokkal nagyobb körültekintést igényel a fájdalom megítélése kisgyermekek esetében, aki már a fehérköpenyes közeledésére, és nem a fájdalomtól fakad sírva.

A fájdalom mérésére vannak eszközeink. Leggyakrabban a Visual Analóg Skálát (VAS) és az úgynevezett numerikus skálát használjuk. A VAS esetében megkérjük betegeinket, hogy egy 10 cm-es szakaszon, ahol a szakasz kezdőpontja az „egyáltalán nem fáj", végpontja pedig a „tűrhetetlen fájdalom", jelöljék be fájdalmuk erősségét. A numerikus skálák esetében a beteg osztályozza fájdalmát 0-tól 10-ig, ahol a 0 az „egyáltalán nem fáj", a 10 pedig a tűrhetetlen fájdalmat jelöli. Ezek a módszerek kizárólag a fájdalomcsillapítás hatásosságának mérésére használhatók, tehát az mérhető velük, hogy egy adott embernek mennyire hatásosan sikerült a fájdalmát csillapítani.

A fájdalom amellett, hogy szenvedést okoz, igen megnehezíti a napi életvitelt, elvonja az ember figyelmét, nem tudja elvégezni feladatait, akadályozza a pihenést, alvást. Külön fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a fájdalom különösen fokozza a gépkocsivezetés (vagy egyéb veszélyes munkák) kockázatát, mert elvonja a figyelmet, adott esetben a hirtelen mozdulatokat hiusíthatja meg. A tartósan fennálló nagy fájdalom mindezek mellett jelentősen ronthatja az emberi kapcsolatokat, elszigetelté teszi a beteget, megváltoztathatja viselkedését. A fájdalmat tehát csillapítani kell. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a fájdalomcsillapítás csak a fájdalmat, egy tünetet kezel (tüneti terápia), a kiváltó okot, betegséget nem szünteti, nem gyógyítja. A fájdalomcsillapítás megkezdésével egy időben a kiváltó okot is keresni kell. A fájdalom csillapításának a legjobb, leghatásosabb eszköze a kiváltó ok megszüntetése (oki terápia).


Az élet során tapasztalt fájdalmak túlnyomó többsége szerencsére könnyen kezelhető és a kiváltó ok gyógyításával végleg megszüntethető. Vannak azonban olyan fájdalmak, melyeknél a kiváltó ok nem, vagy csak igen nehezen szüntethető meg. Típusosan ilyen a műtéti, műtét utáni fájdalom, illetve a tartósan fennálló, krónikus fájdalmak jelenős része.


A heveny, akut fájdalom:

A heveny fájdalom egy rendkívül fontos biológiai jelzés, ami a sérülés megtörténtére, kiterjedésére utal. Ezzel együtt járnak egyéb reakciók is, mint szapora szívműködés és lélegzés, vérnyomás-emelkedés, verejtékezés, a pupillák kitágulása, összefoglalva szimpatikus tónusfokozódásnak lehetne nevezni. Mindannyian tapasztalhatjuk, ha komolyabb sérülés, baleset áldozatai vagyunk (sportsérülés, közlekedési baleset, fájdalommal járó betegség, mint köves roham, érelzáródás, szívinfarktus stb.).

 

A műtéti, műtét utáni fájdalom

az akut fájdalom egy speciális formája, hiszen a kiváltó ok a műtét, a műtéti sebzés nem kerülhető el.


A sebészetre kerülő betegek általában igen sok mindentől szoronganak. Nemzetközi felmérés tanúsága szerint a műtét előtti félelem okai között első helyen a fájdalomtól való félelem áll. Sebészeten fekvő betegek valóban gyakran találkoznak a fájdalommal. Fájdalmas lehet az alapbetegségük, fájdalommal járhatnak egyes beavatkozások, a műtét és természetesen a műtétet követő időszak. A műtét fájdalommentességét a műtéti fájdalomcsillapítás hivatott biztosítani. Ezt, amennyiben a műtét helyi érzéstelenítésben történik, a sebész, minden más esetben (regionális, gerinc közeli érzéstelenítés, altatás) az aneszteziológus (altató) orvos végzi.


A műtét utáni fájdalom mértékét alapvetően a műtét típusa határozza meg, de természetesen itt is nagy szerepet játszanak egyéb tényezők, mint például az egyedi érzékenység, a félelem, a kiszolgáltatottság, a tűrőképesség, az előző tapasztalatok, az elvárások és így tovább. Az egyedi különbségek óriásiak.

A műtét utáni fájdalomcsillapítás a beteg fájdalmainak enyhítése mellett azért is fontos, mert a fájdalom akadályozhatja a megfelelő mélységű légzést, a köhögést, az időben történő mobilizálást (mozgást, felkelést), ezek hiányában pedig, a műtét utáni periódusban nő a tüdőszövődmények (pl. tüdőgyulladás) és trombo-emboliás szövődmények (tüdőembólia, trombózis) gyakorisága. A műtét utáni fájdalomcsillapítás az aneszteziológus és az osztályon dolgozó orvosok közös feladata.


Fájdalomcsillapítás a műtét után
A műtét utáni fájdalomcsillapításra több lehetőség van. Hogy a lehetőségek közül melyiket választjuk, azt elsősorban a fájdalom mértéke, a műtét típusa határozza meg. Mindig igyekszünk a beteg igényeit, kívánságait is figyelembe venni. A fájdalomcsillapítás csoportmunka, ahol a csoport egyik fontos tagja maga a fájdalmat érző ember, akinek jelzései és visszajelzései képezik a fájdalomcsillapítás alapját.


Gyógyszerek tekintetében a skála az enyhébb, hétköznap is használatos fájdalomcsillapítóktól az igen erős, ún. kábító fájdalomcsillapítókig ível. Vannak műtétek, melyek után az enyhébb fájdalomcsillapítókkal is fájdalommentesség érhető el, de általában a nagyobb, testüregeket érintő (mellkasi, hasi) műtéteket követően a megfelelő fájdalomcsillapításhoz az első néhány napban a kábító fájdalomcsillapítók használata elengedhetetlen.

A fájdalomcsillapítók szervezetbe juttatására is több lehetőség van. A legegyszerűbb szájon át bevehető tabletták, nagyobb műtétek után, az első napokban általában nem alkalmazhatók. Ennek egyik oka, hogy az altatást ill. műtétet követően bizonyos ideig (néhány óra, esetleg több nap) szájon át semmi nem fogyasztható. A másik ok, hogy hasi műtéteket követő első időszakban a gyomor-bélrendszerből történő felszívódás bizonytalan, így az ide bejuttatott gyógyszerek hatása is kiszámíthatatlan. A műtétek utáni első periódusban a leggyakrabbanintramuszkuláris (izomba adott) vagy intravénás (vénába adott) injekcióval

csillapítjuk a fájdalmat, de lehetőség van egyéb módszerekre is. Bizonyos betegségtípusok és műtétek esetében a műtét előtt, helyi érzéstelenítésben behelyezett epidurális kanülőn (gerinc közelébe helyezett vékony műanyag csövecske) át adagolt fájdalomcsillapítókkal tudunk a beteg számára igen kényelmes módon fájdalommentességet biztosítani, ugyanakkor a beteg mozgását, mobilizálását nem zavarja.

Egyes intézményekben az úgynevezett beteg által vezérelt fájdalomcsillapításra is van lehetőség. Ennek lényege, ami a nevében is benne van, hogy a fájdalomcsillapítót a beteg igen egyszerűen, egy gombot megnyomva, saját magának adagolja. Ez persze csak a beteg számára ilyen egyszerű, a pontos adagoláshoz, a mellékhatások és a gyógyszer túladagolás elkerüléséhez, megfelelően programozható műszer és a rendszeres orvosi ill. nővéri felügyelet is szükséges. Ennek a betegek körében igen népszerű fájdalomcsillapítási módnak az egyetlen hátránya, hogy a rendelkezésre álló műszerek száma korlátozott.


Sajnos igen sok ember szenved tartós (krónikus) fájdalmaktól. Ezek csillapítása az elmúlt évtizedekben külön tudománnyá vált.


Krónikus, idült fájdalom:
Krónikus fájdalmat is igen sokféle betegség okozhat. A leggyakrabban a mozgásszervi megbetegedések és daganatos megbetegedések állnak a háttérben, de nem annyira köztudott, hogy a hasnyálmirigy betegségei - idült gyulladása és rosszindulatú daganata egyaránt-, bizonyos érbetegségek (érszűkület) és még számos egyéb betegség szintén súlyos, tartós fájdalmakkal járhatnak. A krónikus fájdalomtól szenvedő betegek komplex kezelése optimálisan az úgynevezett fájdalom ambulanciákon (esetleg fájdalom klinikákon) történhet, ahol több szakma képviselői (aneszteziológus, neurológus, radiológus, reumatológus, pszichológus stb.) dolgoznak. Magyarországon is működnek fájdalom ambulanciák, de ezek egyelőre csak a krónikus fájdalmak bizonyos típusait kezelik.


A krónikus fájdalmak hátterében álló okok az esetek jelentős részében egyáltalán nem, nem teljesen vagy csak nagyon lassan szüntethetők meg. A kezelés fő iránya tehát –a kiváltó ok megszüntetésére irányuló terápia mellett- a fájdalom csillapítása. Ez sokszor igen nehéz összetett feladat. Folyamatos a törekvés arra, hogy az egyre újabb és újabb ismereteknek megfelelően minél hatásosabb eszközök, terápiás lehetőségek álljanak rendelkezésre. Ez részben az újabb gyógyszerek megjelenését részben újabb és újabb a fájdalomcsillapításra használható módszer, technika kidolgozását jelenti.


Hogy a rendelkezésre álló lehetőségek közül mit alkalmazunk, az elsősorban a fájdalomtól, annak nagyságától, helyétől, kiterjedésétől, jellegétől függ, de a háttérben álló kiváltó ok is módosíthatja a terápiát. Mivel a fájdalom, a krónikus fájdalom pedig különösen, több tényezős dolog, ezért a fájdalomcsillapítás is több tényezős, kombinált kezelést jelent, melyben a fájdalomcsillapító gyógyszereknek, beavatkozásoknak, az alapbetegség kezelésének és az egyéb kiegészítő kezeléseknek (pl.: fizikoterápia, pszichoterápia stb.) egyaránt fontos szerepe van.


Nem kell szenvedni

A krónikus fájdalomcsillapításban alkalmazott eljárásokat

két nagy csoportba oszthatjuk. Az egyik és mindenki által ismert lehetőség a gyógyszeres terápia, a másik csoportba olyan, úgynevezett intervenciós eljárások tartoznak, melyek kisebb-nagyobb beavatkozással érik el a fájdalom csökkenését ill. megszüntetését.


Ez utóbbi csoportba igen változatos beavatkozások tartoznak. Ide soroljuk a különböző ideg blokádokat, mely során az érintett idegi struktúrák megfelelő pontjához juttatunk be gyógyszereket egy vagy több alkalommal, esetleg kanül (csövecske) behelyezésével kúraszerűen. Ezek a beavatkozások gyakran röntgen, ultrahang esetleg CT irányításával történnek. A bejuttatott gyógyszerek időlegesen vagy tartósan blokkolják az ideg működését, ezáltal a fájdalom érzet bejutását a központi idegrendszerbe, azaz fájdalomcsillapító hatásúak. Bizonyos fájdalmak esetén azonban pont ellenkezőleg, annak van fájdalomcsillapító hatása, ha a megfelelő idegi struktúrákat nem gátoljuk, hanem ingereljük. Szintén ide sorolhatók a bizonyos fájdalmakban fájdalomcsillapító hatású, helyi röntgen besugárzások, vagy az újabban egyes, fájdalmas csont metasztázisok (daganatos áttétek a csontban) esetén sikerrel alkalmazható izotópkezelés is.


A krónikus fájdalmak kezelésében természetesen alapvető szerep jut a gyógyszeres terápiának is. A rendelkezésre álló fájdalomcsillapítókat erősség és kémiai szerkezet alapján több csoportba osztjuk, a gyengébb, az otthoni mindennapokban is használt fájdalomcsillapítóktól, az igen erős, úgynevezett kábító fájdalomcsillapítókig. Ez a besorolás azonban ne tévesszen meg senkit, bizonyos fájdalmak esetében az egyébként gyengébb csoportba tartozó fájdalomcsillapítók hatásosabbak, mint az erősebbek. Ugyanakkor a „kábító fájdalomcsillapító" elnevezés sem szabad, hogy riadalmat keltsen. A fájdalomcsillapítók alkalmazását kizárólag a fájdalom jellege és erőssége szabja meg.

Kábító fájdalomcsillapítóra szorulhat az egyébként jóindulatú betegség következtében szenvedő beteg is, míg a rosszindulatú daganatos betegség következtében kialakuló fájdalom csillapítása sem igényli mindig a legerősebb fájdalomcsillapítók alkalmazását.
Fájdalomcsillapításra nem csak a fájdalomcsillapítók használhatók. Bizonyos fájdalmak csillapításában egyes depresszió elleni ill. epilepszia kezelésében használt szerek a hatásosak, de számos egyéb gyógyszer is hatékonyan egészítheti ki a fájdalomcsillapítók hatását. Általában kombinált kezelést alkalmazunk. A többféle támadáspontú gyógyszer együtt adva növeli egymás hatékonyságát.

Krónikus fájdalmak kezelésekor a fájdalomcsillapítókat időhöz kötötten rendeljük, soha nem szükség szerint. Ezáltal folyamatos hatásos vérszintet biztosítva csökken a fájdalom kialakulásának esélye.

A gyógyszerek többféle módon juttathatók a szervezetbe (tabletta, kúp, tapasz, esetleg injekció). Lehetőleg a beteg számára legkényelmesebb, de hatékony formát igyekszünk választani. A krónikus fájdalmak csillapítása is csoportmunka, melyben a több szakmát képviselő orvosokon kívül a beteg is meghatározó, hiszen folyamatos kapcsolattartás, párbeszéd, oda-vissza jelzés nélkül a sikeres terápia nem képzelhető el.
Sajnos sokszor előfordul az is, hogy a fájdalom okát nem sikerül kideríteni, aminek gyógyításával a fájdalom megszüntethető lenne, így csak a tüneti fájdalomcsillapítás enyhíthet a beteg szenvedésén.


Érdemes néhány szót szólni a fejfájásról. Rendszerint hosszabb ideig fennálló, majd megszűnő és ismét visszatérő fájdalomról van szó. A fejfájás lehet elsődleges, mint a sokak által ismert migrén, vagy másodlagos, amikor más a koponyán belüli vagy azon kívüli betegség egyik tünete a fejfájás. Ezek a betegségek igen sokfélék lehetnek, az influenzát kísérő fejfájástól a zöld hályogon keresztül az agyhártyagyulladásig. Ezért a fejfájást, mint tünetet komolyan kell venni, és a fájdalomcsillapító kezelést az ok tisztázása után szabad megkezdeni.


A fájdalomcsillapítás veszélyei

Tudni kell, hogy a leghétköznapibb fájdalomcsillapítóknak is vannak nemkívánatos mellékhatásai és veszélyei. A mindennapi tabletták is okozhatnak túlzott fogyasztás esetén csontvelő-károsodást, vese - vagy májkárosodást, többé-kevésbé súlyos allergiás reakciót. Ezek a mellékhatások rendszerint megszűnnek a gyógyszer elhagyásával, de előfordulhatnak visszafordíthatatlan állapotok is.


Az újabban elterjedt úgynevezett non-steroid gyulladáscsökkentők kitűnő fájdalomcsillapító hatással rendelkeznek, ugyanakkor gyomorvérzéshez, gyomor- vagy bélperforációhoz is vezethetnek főleg akkor, ha az indokoltnál gyakrabban és nagyobb mennyiségben, esetleg más, hasonló hatású szerrel együtt fogyasztják. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy egyes fájdalomcsillapítók jelentősen csökkenthetik a koncentráló képességet, a figyelmet, aluszékonyságot, álmosságot okozhatnak, ezért a magasban vagy veszélyes munkagépekkel dolgozók (gépkocsivezetők is) kérjék ki orvosuk vagy a gyógyszerész tanácsát, szedhetik-e kockázat nélkül az adott gyógyszert. Ha a fájdalomcsillapító gyógyszerekkel nem sikerül a fájdalmat rövid időn belül csökkenteni vagy megszüntetni, akkor tanácsos orvoshoz fordulni, mert lehet, hogy a baj súlyosabb, mint eleinte gondoltuk.


A műtét utáni fájdalomcsillapítás során gyakran alkalmazunk olyan, erős hatású, esetleg kábító fájdalomcsillapítókat, amelyek a légzőközpont működését gátolják, a légzés ritkábbá és felületesebbé válhat, ami a tüdőgyulladásnak kedvező feltételeket teremt. Ezért a műtét utáni fájdalom elviselése bizonyos határokon belül szükségszerű és a fájdalomcsillapító megtagadása az orvos részéről nem rosszindulatból vagy nemtörődömségből, hanem éppen a beteg érdekében, a káros és veszélyes mellékhatások elkerülése céljából történik.


A műtét előtti vagy utáni invazív (gerincközeli) fájdalomcsillapító módszereknek, mint minden orvosi beavatkozásnak van kockázata és vannak szövődményei. Ezért az orvos és a beteg a módszer alkalmazása előtt mérlegeli a kockázat és a haszon arányát. Az idült, tartós fájdalom esetén a sokat szenvedett - legtöbbször daganatos - beteg rendszerint mindenhez hozzájárul, csakhogy a fájdalomtól megszabaduljon.

Ahogy korábban írtuk, sokszor a fájdalom, annak változása tereli az orvos figyelmét a helyes diagnózis felé. Gyakran előfordul, hogy nagy fájdalommal járó elváltozás esetén sem adunk kábító, a fájdalmat megszüntető fájdalomcsillapítót addig, ameddig a betegséget biztonsággal meg nem tudjuk állapítani. (Ilyenkor a beteg nagyon haragszik az orvosra, de ha tájékoztatjuk, akkor sikerrel nyerjük meg az együttműködését.) Ha a diagnózis és a követendő kezelés biztosan körvonalazott, a beteget a további szenvedéstől akár kábító fájdalomcsillapítók adásával is meg kell kímélni.


Azt szokták félig-meddig tréfásan mondani, hogy amelyik gyógyszernek nincs mellékhatása, annak hatása sincs. Erről nem szabad megfeledkezni akkor sem, amikor a házpatikából elővesszük, vagy a szomszédtól kérünk egy tablettát a fájdalmunk enyhítésére!
(szerzők:Dr. Borsodi Mariann, dr. Alföldy Ferenc)

 

Ambuláns és egynapos sebészet: miért is ne?

2012.02.29. 17:51 orvos3200

Az engedélyezett beavatkozások köre is bővült és a szabályozás is szigorúbb lett.

 

Az elmúlt időszakban – és ezt a megkezdett egészségügyi reform javára kell írnunk – egyre gyakrabban találkoztunk az egynapos sebészet kifejezéssel. Azt azonban nem mondhatjuk el, hogy egyre inkább tájékozottak vagyunk, mit is takarnak ezek a kifejezések. El kell különítenünk az ambuláns sebészet és az egynapos sebészet fogalmát. Főleg azért, mert az egynapos sebészet köre lényegesen nagyobb, mint az ambuláns sebészeté.

Az ambuláns sebészi beavatkozás olyan – többnyire terápiás, de akár diagnosztikus -sebészeti tevékenység, amely nem igényel alapos és részletes kivizsgálást, a beavatkozás után a beteg nem igényel kórházi ellátást, és a beavatkozás után rövid megfigyelés után otthonába bocsátható.  Az egynapos sebészeti beavatkozás ugyancsak sebészeti jellegű terápiás vagy diagnosztikus eljárás, azonban részletes előzetes kivizsgálást igényel, esetenként a belgyógyász és az altatóorvos igénybevételével. A beavatkozás után a beteg 24 órán belüli szakfelügyeletet igényel, melyet egy erre célra kialakított megfigyelőben (fektetőben) tölt el.


Az ambuláns sebészet keretei között elvégezhető beavatkozások jelentős részét hazánkban a sebészeti szakrendelőkben eddig is elvégezték ( tályogfeltárás, körömeltávolítás, bőrkimetszés, bőrvarrat, kisebb plasztikai beavatkozások, szövetmintavétel nyirokcsomóból, végbélrepedés, kizárt aranyeresség műtéte, végbéltükrözés, polipeltávolítás stb.) A beavatkozás feltételei nem voltak szigorúan szabályozva. Mára az engedélyezett beavatkozások köre is bővült és a szabályozás is szigorúbb lett, többek között a beavatkozást végzőnek az adott területen jártassággal kell rendelkeznie és a szakvizsga után csak öt évvel végezheti a tevékenységét.


Az egynapos sebészet az 1970-es évek elejétől világviszonylatban terjedőben van, de hazánkban ezen a területen jelentős lemaradás észlelhető a nyugat-európai és tengerentúli gyakorlathoz képest. Ennek oka, hogy a személyi és tárgyi feltételeknek nem könnyű eleget tenni és az adminisztratív kötelezettségek is meglehetősen bonyolultak a szigorú szabályozás miatt. Ez azonban egyben a betegek nagyobb biztonságát is jelenti.


Kik végezhetik?
Az ambuláns és egynapos sebészeti beavatkozásokat miniszteri rendelet szabályozza. Ennek a célja az, hogy a betegek a lehető legnagyobb biztonságban, szakmailag kifogástalanul legyenek ellátva. A személyi feltételek között szerepel az, hogy ki, milyen végzettséggel és képzettséggel, milyen beavatkozást végezhet, milyen kisegítő személyzettel. A tárgyi feltételek terén előírják a műtő megkívánt felszerelését, ami gyakorlatilag nem tér el egy kórházi műtő felszereltségétől. Az egynapos sebészeti beavatkozásoknak csak egyrészét végzik az úgynevezett magánklinikák, jórészt az elmúlt években bezárt vagy átszervezett kisebb kórházak tértek át a régiójukban az egynapos sebészetre és többnyire ugyanazok az orvosok és munkatársai végzik, akik korábban a kórházi ellátást biztosították.


Kinek jó?
Első sorban a betegnek. Mert rövid a kivizsgálási idő, jelentősen csökken a kórházi fertőzések lehetősége, rövid időt kell a megszokott környezettől, családtól távol maradnia, nem kell napokat töltenie a nem mindig teljes komforttal rendelkező, többágyas kórházi kórteremben. A szigorú előírások miatt a beteg ugyanolyan biztonságban van, és ugyanolyan jó szakmai ellátásban részesül, mint a kórházi körülmények között. És ami nagyon fontos, gyakorlatilag nincs várakozási idő.


A munkából való kiesés ideje is lerövidül, mert az utolsó napig végezheti mindennapi tevékenységét. Hangsúlyozni kell, hogy csak azok a szolgáltatók végezhetnek ilyen beavatkozásokat, akik megfelelő háttérintézettel (kórházzal, klinikával) rendelkeznek esetleges komplikáció esetére.


És jó ez az egészségügyi szolgáltatónak, mert lényegesen több beavatkozást tud elvégezni azonos időegység alatt. És természetesen jó az egészségügyi szolgáltatást finanszírozónak (Országos Egészségbiztosítási Pénztár=OEP), mert a nem elhanyagolható többnapos kórházi kezelés és ápolás idejének költségeit (hotelköltség) megtakaríthatja. Ebben az értelembe jó a társadalomnak is.


Kik részesülhetnek az egynapos sebészeti ellátásban?
Az ambuláns és egynapos sebészi ellátásnak a feltételeit az ellátó részéről részben az egészségügyi törvény, részben miniszteri rendelet szabályozza. Azonban a feltételeknek a beteg részéről is adottaknak kell lenniük. Alapvető a tájékozott, írásos beleegyezés a beteg vagy a törvényes képviselő részéről. Csak akkor végezhető, ha a beteg jó általános állapotban van, a sebészeti, ha szükséges, belgyógyászati és aneszteziológiai vizsgálat alapján a műtéti kockázat minimális és várhatóan a beavatkozás nem jár vérátömlesztést igénylő vérzéssel vagy kórházi megfigyelést, kezelést igénylő társbetegséggel.
A feltételek közé tartozik a megfelelő lakáshelyzet, telefon, otthoni felügyelet és gondozás legalább a beavatkozást követő 48 órán át. Fontos, hogy otthonától a háttérintézmény ( kórház, klinika) személygépkocsival vagy mentővel 30 percen belül elérhető legyen.


Bármilyen komolyabb kockázati tényező ( társbetegségek, elhízás, várhatóan 2 óránál hosszabb műtét, testüreg-megnyitással végzett műtétek / nem számítva a köldök- és lágyéksérvműtéteket /, súlyos cukorbetegség, véralvadásgátló gyógyszerek szedése stb.) esetében nem javasolt az egynapos sebészeti beavatkozás.


Ambuláns és egynapos sebészet keretei között végezhető sebészeti beavatkozások.
Az ambuláns beavatkozások körét röviden a bevezetőben ismertettem. Az egynapos sebészeti beavatkozások jelentős részét a plasztikai beavatkozások képezik, de emellett visszérműtétek, kisebb emlőműtétek, pajzsmirigyműtét bizonyos formája, sérvműtétek is végezhetők. A szövettani vizsgálat lehetőségét biztosítani kell!


A részletes tájékoztatás az egynapos sebészeti beavatkozásokról az egyes szolgáltatók honlapján található meg, mert nem mindegyik szolgáltató végzi a rendeletben felsorolt lehetséges összes beavatkozást.


És a költségek?
Az ambuláns és egynapos sebészeti tevékenység körébe sorolható beavatkozások jelentős része a kötelező társadalombiztosítás terhére történik, kivéve a kötelező egészségbiztosítás terhére igénybe nem vehető ellátásokat (főleg esztétikaiakat, pl. orrkorrekció, mellbimbó plasztika, hajátültetés, epilációk, tetoválás eltávolítása...)

 

Forrás: Weborvos - Dr. Alföldy Ferenc prof

Sérv

2012.02.29. 17:29 orvos3200

A hétköznapi értelemben ha sérvről beszélünk, akkor általában hassérvre gondolunk. Tágabb értelemben minden üreges szervnél kialakulhat sérvesedés, ha a tartalma a természetes helyzetéből egy veleszületett vagy szerzett nyíláson át kiboltosúl, előemelkedik. Ilyen értelemben beszélhetünk agysérvről, gerincsérvről, rekeszsérvről is. A gyakoriságot tekintve a hasfali sérvek a leginkább gyakoriak. Úgy tartják, hogy az emberiség 3-5%-ának van ( vagy volt, ha megoperálták) hasfali sérve. Évente mintegy 20.000 sérvműtét történik az országban. A sérv keletkezésében alapvetően annak van jelentősége, hogy a hasfal három pontja fejlődéstanilag gyengébb. Ezek egyike a köldöknek megfelelő terület (köldöksérv), a másik a lágyéktájon van, ahol férfiakban a magasabban, a hasüregben fejlődő herék a herezacskóba történő vándorlása folyamán, a lágyékcsatornák belső és külső nyílásának megfelelően a hasfal rétegei vékonyabbak, gyengébbek (lágyéksérv). A harmadik ilyen gyenge pont az, ahol az alsó végtag erei a kismedence felől a combra lépnek ki (combsérv). Külön csoportot képeznek a hegsérvek, a hasfali műtétek ( sérülések) után képződő hegszövet kevésbé tud a terhelésnek ellenállni. Vannak igen ritkán előforduló különleges sérvfajták is ( belső sérvek), ezeknek az ismerete a szakemberek számára szükséges.

A sérv alkotórészei : a sérvkapu, amin át a hasüregből valamelyik hasüri szerv előtüremkedik ( rendszerint bél, de lehet a cseplesz, húgyhólyag, petefészek ) az előtüremkedő szerv a sérvtartalom és amiben a kitüremkedett szerv elhelyezkedik a sérvtömlő.

A sérvek okai:
A veleszületett sérvek oka egy fejlődési zavar, amikor a köldökgyűrű vagy a herék vándorlása folyamán az általuk képzett hashártya-tasak a születés után nem záródik. A szerzett sérvek a későbbi életkorban ( 40-50 év körül) keletkeznek. A szerzett sérv keletkezését több tényező segíti elő, mint a jelentős testsúlyfelesleg, tartós köhögés, székrekedés, vastagbéldaganat, az idősödő korban az izomszövet sorvadása, nehéz fizikai munka, hirtelen fogyás de veleszületett alkati tényező is. Ilyen értelemben a sérvhajlam öröklődhet is. Korábban szerepet tulajdonítottak a sérvek kialakulásában a szoros ruházatnak, fűzőknek is. A lágyéksérv inkább férfiak, a köldöksérv inkább nők betegsége, a combsérv idős, rendszerint sovány nők megbetegedése.
A hasfali sérvek mintegy 80%-a lágyéksérv, 15-20 %-a egyéb sérvfajta, combsérv csak elenyésző százalékban fordul elő.

A sérvek tünetei:
Rendszerint a sérvek kialakulásakor érez a beteg húzó, nyomó, feszülő fájdalmat a sérvnek megfelelően, melyek fekvésre, pihenésre elmúlnak, járáskor, fizikai megterheléskor fokozódnak. Rövidesen maga a beteg veszi észre hogy kisebb-nagyobb elődomborodás alakul ki. A sérv nagysága és a panaszok nem állnak arányban egymással, kicsiny sérv is okozhat komoly panaszokat és meglepően nagy sérv mellett is lehet a beteg panaszmentes. A sérv jelenléte a vizsgálat során általában könnyen megállapítható, csak kövér egyének esetében okoz nehézséget. Ilyenkor szükség lehet az ultrahangos vizsgálatra is.
Van néhány olyan elváltozás, ami utánozhatja a lágyéksérv tüneteit, mint a hasfalban elhelyezkedő jóindulatú zsírdaganat, nyirokcsomó-megnagyobbodás, a here burkai között felszaporodó folyadék, de ezek elkülönítése a sérvektől, nem szokott nehézséget okozni. Ezek elkülönítésében segítséget nyujt az ultrahangvizsgálat.

A sérvek szövődményei:
A sérvtartalom és a sérvkapu vagy sérvtömlő környezetében kialakult gyulladásos folyamat vagy a szűk sérvkapu következtében a sérvtartalom nem helyezhető vissza. Ha ez a béltartalom továbbításában nem okoz akadályt, különösebb jelentősége csak a sebész számára van, mert a mütéti megoldást megnehezíti. Előfordulhat azonban, hogy székelési nehézséget, görcsös hasi fájdalmakat okoz. A sérvek legsúlyosabb és az életet veszélyeztető szövődménye a kizáródás. Általában hirtelen alakul ki, a sérv megduzzad, fájdalmassá válik, nem helyezhető vissza, hányinger, hányás jelentkezik. A szelek és a széklet elakad. Ha a sérvben a húgyhólyag egy részlete záródik ki, vizelési inger is jelentkezik.

A kizáródott sérvtartalom vérkeringése romlik és ez az érintett szerv elhalásához vezet. Ha a sérv belet tartalmaz, a bélfal elhalása következtében hashártyagyulladás lép fel. A tünetek olyan riasztóak, hogy a beteg a tünetek fellépése után - szerencsére - rövid időn belül felkeresi az orvost. A beteg életét csak a mielőbbi sebészi beavatkozás menti meg. Előfordulhat az is, hogy a szűk sérvkapuban a bélfalnak csak kicsiny része csípődik ki, ilyenkor a tünetek nem olyan viharosak és a sebészi beavatkozás is késik.

A sérvek kezelése:
Évszázadokon keresztül a sérvet kizárólag sérvkötőkkel kezelték. Mai napig is vannak, akik sérvkötőt használnak, azonban ez rendszerint többet árt mint használ, elősegíti a sérvkörüli összenövések kialakulását, ami a műtétet megnehezíti, viselete kellemetlen, a beteget akadályozza a mindennapi életben, munkában, mozgásban, sportolásban. Főként a műtét utáni hegsérvek kezelésében mai napig is elterjedt a haskötő használata, ami ugyancsak megnehezíti a mindennapi életet, főleg nyári melegben kellemetlen a viselése. A kizáródott sérvek veszélyét már régen felismerték, ezért adott esetben a sérvkapu átvágását végezték, amivel a kizáródást, az erek leszorítását megszüntették, de a hasfal rekonstrukcióját nem végezték. A sérvkapu bemetszésének az volt a veszélye, hogy a közelben futó ütőerek megsértésével a beteg halálát idézték elő (elvérzés). Több, mint 150 évvel ezelőtt már tisztázták az anatómiai képletek pontos lefutását, így ezt a szövődményt sikerült elkerülni. Ezt a módszert nagyon plasztikusan irja le Balassa János - a modern hazai sebészet megalapítója - 1853-ban megjelent könyvében ( A hassérvekről).

A mai körülmények között bátran állíthatjuk, hogy a sérv egyetlen megfelelő kezelési módja a műtét. A sérv mütéti megoldása nem feltétlenül indokolt (relatív indikáció), mert közvetlen életveszélyt a beteg számára nem jelent. Figyelembe kell venni azt, hogy a sérv nagysága az idők folyamán fokozatosan növekszik, a helyreállító műtét egyre nehezebb, gyakoribbak a szövődmények, az életkor előrehaladásával a mütéti kockázat is növekszik az esetleges kísérőbetegségek miatt. Azt is tekintetbe kell venni, hogy az esetleges kizáródás a beteg életét közvetlenül veszélyezteti és ilyenkor nem ideális körülmények között történik a beavatkozás.
A mütéti megoldástól választott időpontban is el kell tekinteni, ha a beteg kora, általános állapota, kísérőbetegségei, testalkata miatt az érzéstelenítés vagy a műtét kockázata aránytalanul nagy. Komoly megfontolást igényel, ha a beteg életvitelét, életminőségét jelentősen korlátozza vagy lehetetlenné teszi a sérv. Ilyenkor csak a beteg teljes és részletes felvilágosítása, tájékoztatása, kérése után, a lehető legnagyobb körültekintéssel és előkészítéssel szabad a műtétet elvégezni. Természetesen a sérv kizáródása esetében - ami életet közvetlenül veszélyeztető állapot - a megfelelő rövid előkészítés után a műtétet el kell végezni ( vitális indikáció).

Választott időpontban, előre tervezett műtétek kockázata és a szövődmények gyakorisága olyan alacsony, hogy célszerü a műtétet még csekély panaszok esetén is elvégezni. A sérv spontán gyógyulása csak csecsemőkorban várható, ott is inkább a köldöksérv esetében.

A hasfali sérvek helyreállító műtétét helyi érzéstelenítésben, gerincvelői vagy gerincközeli érzéstelenítésben vagy általános érzéstelenítésben ( altatásban) végzik.

Sérvműtétek:
Elvileg két úton lehet a hasfali sérv rekonstrukcióját végezni. Vagy a sérvkapu öltésekkel történő varratát, zárását végzik el, vagy valamilyen módon a szövethiányt pótolják. Korábban elterjedt volt a bőrrel, irhával, bőnyével, izomlebennyel történő pótlás, manapság erre a célra kifejlesztett, szövetbarát, fel nem szivódó műanyag hálók állnak rendelkezésre.

Lágyéksérv esetén a hasfal rekonstrukciójának technikáját több mint 100 évvel korábban Edoardo Bassini torinoi sebész dolgozta ki, és mind a mai napig elfogadott eljárás. A módszert többen módosították, köztük a magyar Pólya Jenő is. Az utóbbi évtizedekben terjedt el a feszülésmentes technika, amit végezhetünk a beteg saját szöveteivel vagy műanyagháló beültetésével. Erre az a felismerés vezetett, hogy bebizonyosodott, a sérv kiujulásának leggyakoribb oka a feszülő varratok szövetkárositó hatása, az öltések átszakadása.

A saját szövettel történő pótlás lényege az, hogy a hasfalat finom öltésekkel, több rétegben erősítjük meg, igy a terhelés megoszlik az öltések és varratsorok között. A műanyag hálóval történő pótlás esetén a hasfal megerősítését szövetbarát, fel nem szívódó műanyag háló alkalmazásával érjük el. A háló behelyezését és rögzítését többnyire hagyományos feltárás utján végzik. Egyre jobban terjed azonban a műtét laparoszkópos úton való végrehajtása. Ebben az esetben három, egyenként 1-1- cm-es metszésen keresztül vezetik be az erre a célra kifejlesztett műszereket ( laparoszkópot, a kamerát és a munkacsatornáit ) és a szem ellenőrzése mellett egy képernyő (monitor) segítségével végzik a háló behelyezését. A hálót a környező szövetekhez varratokkal vagy kapcsokkal rögzítik.

Ez utóbbi módszer kétségtelen előnye, hogy a beteg számára kevesebb fájdalommal jár, a rehabilitáció gyors, korán terhelhető, rövid a kórházi tartózkodás ideje ( 24-48 óra).
Az eljárás azonban speciális felszerelést, jártasságot igényel és a költsége is magasabb, ami azonban a rövid kórházi ápolás és a gyors rehabilitáció, rövidebb táppénzes idő következtében megtérül.

Mütéti szövődmények:
Mint minden orvosi beavatkozásnak, a lágyéksérv műtéteinek is vannak szövődményei, bármelyik módszerrel is végzik azokat. Előfordulhatnak ér-, bél-, húgyhólyag-, idegsérülések és megsérülhet az ondóvezeték is. Ritkán tartós fájdalom alakul ki a mütéti területen. Felléphet a seb vagy a háló fertőződése, elgennyedése, kilökődése, elvándorlása. Tartós sipolyképződés is kialakulhat. Ilyenkor általában a beültetett háló eltávolítása vezet csak gyógyuláshoz. A szövődmények gyakorisága rendkívül alacsony, nem érik el az 1%-ot. A következmények általában nem súlyosak, de a beteg számára rendkívül kellemetlenek, jelentősen megnyúlhat az ápolás és a gyógyulás ideje. A háló-beültetéses módszer alkalmazásával a sérv kiújulása igen ritka, 0,5% alatt van, a hagyományos módszerek mellett 2-5%.

A köldöksérv mütéti megoldását mintegy száz esztendővel korábban a Mayo testvérek, Charles és Wiliam dolgozták ki. Lényege, hogy a köldök alatti haránt irányú metszésből tárják fel a sérvet és a hasfal rétegeit haránt irányban megkettőzve, tetőcserép-szerűen zárják a sérvkaput. A beavatkozásnak általában áldozatul esik a köldök, ami fiatal nők esetében nem szerencsés. Újabban már törekszünk arra, hogy bizonyos plasztikai megoldásokkal a köldököt is megtartsuk. Ahogyan a lágyéksérv műtéteinél, a köldöksérv esetén is műanyag hálóval erősítjük meg a hasfalat. Erre elsősorban akkor van szükség, ha a sérv kapuja nagy, a beteg elhízott és/vagy nehéz fizikai munkát végez.
Az úgynevezett hegsérvek - ahogy korábban említettük - korábbi műtétek területén vagy áthatoló sérülés hegében alakulnak ki. Ennek az oka az, hogy a hegszövet kevésbé terhelhető, gyengébb. Legtöbbször nem a sebész helytelen tevékenységének a következménye, hanem esetleges sebgennyedés, műtét után jelentős hízás vagy túlságosan korai fizikai megterhelés előzi meg. A hasfal helyreállítása itt is a feszülésmentes technika figyelembe vételével történik, óriási sérvek is sikerrel operálhatók a műanyaghálók felhasználásával.
Meg kell jegyezni, hogy ezeknek a sérveknek a rekonstrukciója is végezhető laparoszkópos úton.

El kell különíteni a műtét utáni hegsérvet a hasfal ellazulásától (relaxáció). A lényeges különbség az, hogy ez utóbbi esetben nincs valódi sérvkapu, a hasfal minden rétege megtartott, de a megelőző műtét során a szükségszerűen átvágott idegek működése megszűnik és ennek következtében az izomzat sorvad, elvékonyodik, mozgásképtelenné válik. Ilyenkor a hasprés fokozódásakor az adott terület laposan, egyenletesen domborodik elő, sérvkaput és sérvtartalmat nem lehet tapintani. Panaszt általában nem okoz, a funkció kiesése rendszerint nem jelentős, inkább esztétikai kellemetlenséggel jár. A sebészetnek nem hálás területe, mert az idegek regenerációjára nincs lehetőség és az ellazulás megszüntetésére a műanyagháló beültetése sem mindig kecsegtet sikerrel.

Nem ritka elváltozás, de nem sérv a két hosszanti egyenes hasizom egymástól való eltávolodása ( rectus diastasis). Ez rendszerint szülés után vagy jelentősebb elhizás esetén figyelhető meg. Csak a hasprés fokozódásakor ( felüléskor) észlelhető, a köldök felett a has középvonalában jelentkező lapos elődomborodás formájában. Panaszt nem okoz és mivel nem valódi sérv, a kizáródás veszélye sem fenyeget. Rekonstrukciójára rendszerint esztétikai okok miatt kerül sor.

Forrás: Weborvos - Dr. Alföldy Ferenc

Virtuális ORVOS

2012.02.29. 17:24 orvos3200

Orvosi Műhibák

2012.02.29. 17:19 orvos3200

Fájdalom

2012.02.28. 20:40 orvos3200

A fájdalom érzékelése egy komplex jelenség, amelyet befolyásol az egyén érzelmi állapota és korábbi tapasztalatai. A fájdalom olyan érzés, amely potenciális szöveti károsodásokkal járó sérülések veszélyére figyelmeztet, és arra készteti az egyént, hogy azt elkerülje, vagy megfelelően kezelje. A fájdalom két típusát különböztetjük meg: a gyors fájdalmat és a lassú fájdalmat.

A gyors és a lassú fájdalom jellemzői

250px-Migraine.jpgA gyors fájdalmat mintegy 0.1 másodperccel érezzük meg a fájdalmat okozó behatás után; a lassú fájdalom 1 másodperccel vagy később érezhető a kiváltó inger után. A gyors fájdalmat a páciens úgy jellemzi, hogy az éles fájdalom, hirtelen fájdalom, vagy szúró fájdalom, olyan típusú, amelyet akkor érzünk, ha ujjunkat tűvel megszúrjuk. A gyors fájdalom majdnem csak a bőrre korlátozódik. A lassú fájdalmat égő fájdalomnak, kínzó fájdalomnak vagy lüktető fájdalomnak szokták jellemezni, és olyankor jelentkezik, ha már szövetkárosodás van, mint például tályog képződésénél vagy súlyos ízületi gyulladásban. A lassú fájdalom a test bármelyik szövetében jelentkezhet. A fájdalom minden típusának észlelése a szabad idegvégződéseken történik. A gyors fájdalmat mechanikai vagy hőmérsékleti ingerek váltják ki, míg a lassú fájdalmat kiválthatják mechanikai, hőmérsékleti és kémiai ingerek. Sokféle kémiai anyagot találtak a károsodott szövetek kivonataiban, amelyek ingerlik a szabad idegvégződéseket. A gyors fájdalmat vezető ingerületek közvetlenül a talamusz meghatározott sejtcsoportjához szállnak fel, majd következő neuronra átkapcsolódva az agykéreg hátsó központi tekervényében gyrus postcentralis; érző kérgi mező végződnek. A lassú fájdalmat közvetítő rostok nagy része a hálózatos állományban végződik, amely azután aktiválja az egész idegrendszert. Az agynak alsóbb területei azok, ahol a krónikus, émelyítő, gyötrő típusú fájdalmak az egyénben tudatosulnak. A zsigeri fájdalmakat a simaizmok görcsös összehúzódásai, feszülése, a zsigerek elégtelen vérellátása, gyulladása, sérülései stb. váltják ki. Jellemzőjük, hogy pontosan nem lokalizálhatók és az egyes szervekből típusos területekre sugároznak ki. A hasüregi szervek erős fájdalmainál felettük a hasizomzat erősen megfeszül (izomvédekezés).

Fájdalomcsillapítás 

Az orvos feladata alapvetően az, hogy a fájdalom okát megtalálja, és a kóros állapot megszüntetésével a fájdalmat is megszüntesse. A pontos diagnózis megállapításáig a fájdalomcsillapítás általában tilos. Más a helyzet azokban az esetekben, amikor a fájdalmat kiváltó alapbetegség már ismert és a jelenlegi ismeretek alapján nem gyógyítható. Ilyenkor az orvos kötelessége, hogy hatékony fájdalomcsillapítással a beteg szenvedéseit csökkentse.

Láz

2012.02.28. 20:32 orvos3200

A z (latinul febris, görögül pyrexia) egy tünet, testhőmérséklet rendellenes emelkedése. Ellentéte az alacsony testhőmérséklet, a hipotermia. A normál testhőmérséklet 36,6 °C.

Az agyban a hipotalamusz „hőközpont”-ja okozza, mely a hőtermelés-hőleadás arányt átmenetileg megváltoztatja. A hipotalamusz megváltozott érzékenységét a kórokozók ellen védekező fehérvérsejtekből felszabaduló pirogén nevű anyag váltja ki. Amikor a láz felmegy, a bőr erei összehúzódnak (lúdbőrösség), izomremegés kezdődik fázás (borzongás, hidegrázás) kíséretében. A láz tetőpontján a fázás megszűnik, a bőr kipirul, a hőtermelés/hőleadás arány magasabb szinten stabilizálódik. A magasabb testhőmérséklet fenntartására a vérkeringés gyorsul, a pulzus szaporább lesz. A láz tartós fennállása a szervezetet megterheli, különösen a szívbetegségben szenvedőkét. Ha a gyógyulás során vagy a lázcsillapítás miatt a hőközponti szabályozás visszatér a megszokott mederbe, a szervezett nagyobb hőleadással állítja be újra a normális testhőmérsékletet, kipirulás, bőséges izzadás lép fel. Az izzadás jelentős folyadék- és sóveszteséggel járhat, amit pótolni kell a kiszáradás és a sokk veszélyeinek elkerülésére.

A különböző betegségekben jellegzetes lázmenetet lehet kimutatni, ezért a betegellátás során a kórházakban lázlapot vezetnek. Egyes nézetek szerint a láz a gyógyulás szempontjából hasznos reakció, mások a lázcsillapításra törekszenek a szervezet erőtartalékainak kímélése érdekében. A láztól való oktalan félelem a lázfóbia.

Tüneti kezelés

2012.02.28. 20:18 orvos3200

Amikor a beteg számára kellemetlen tüneteket megszüntetik anélkül, hogy az azokat kiváltó oko(ka)t kezelnék. A betegségek kísérő tünete lehet a láz, fájdalom, rossz közérzet, hányinger stb. ami a beteg számára rendkívül kellemetlen is lehet, megszüntetésekor a beteg közérzete javul.

Néha a betegség oka nem küszöbölhető ki, ilyenkor az ok megszüntetése nélkül - tüneti kezelést alkalmaznak. Az orvosi gyakorlatban a tüneti kezelésnek sebészi formáját palliativ kezelésnek nevezik. Ha a betegség alapját műtétileg sem lehet megszüntetni, akkor a műtéttel, csak a betegség tüneteit szüntetik meg. Pl.: Nyelőcsőszűkület esetén (sav-, vagy lúgmérgezést követően), a hasfalon keresztül nyílást készítenek, és a beteget ezen keresztül táplálják. Vagyis a betegség tüneteit enyhítő, de a betegség lényegét meg nem szüntető pallatív műtéttel segítik a beteg életműködéseit.

Tünet tipusok

2012.02.28. 19:38 orvos3200

Ezek lehetnek általános tünetek, mint pl. a láz, a fájdalom, a fáradékonyság, viszketés, magas vérnyomás, fehérjevizelés, a köhögés, a tüsszentés illetve egy adott betegségre inkább jellemző, mint a hirtelen jelentkező rendkívül erős szegycsont táji fájdalom (pl. Szívinfarktus), kitapintható fájdalmas, jobboldali alsó hasfali izomfeszülés (pl. Heveny féregnyúlvány gyulladás) (Appendicitis acuta), 727px-Pulmonaryedema09.JPGhirtelen jelentkező, általános a szemhéjra is kiterjedő vizenyő (pl. Heveny vesegyulladás) (Glomerulonephritis acuta) , laboratóriumi vizsgálattal azonosított kórokozó a vérből vagy valamelyik testváladékból.

A beteg által nem észlelt jelenséget nem tünetnek, hanem jelnek nevezik. Az eszközös vagy laboratóriumi vizsgálatok során feltárt, normálistól eltérő sajátosságokra inkább a lelet elnevezést alkalmazzák. A kettő között lényegében nincs éles határ.

Egyes betegségekre meghatározott tünetek együttes előfordulása lehet jellemző, ezt Tünetegyüttesnek (szindróma) nevezzük. A tünetek összegzése, a kórismeret felállítása az orvos egyik legjelentősebb feladata.

Betegség

2012.02.28. 19:18 orvos3200

Az élő szervezet olyan állapota, amelyben az életfolyamatok a normálistól eltérnek.

A betegség legegyszerűbben úgy fogalmazható meg, mint az egészség ellentéte. A testi – lelki – szellemi egyensúly felborulása, amely akadályozza az ember mindennapos tevékenységét és a társadalmi életben való részvételét. A betegség lehet örökletes, szervi eredetű, parazitás vagy sérülésből eredő. Ezenkívül lehet pszichoszomatikus, vagyis lelki eredetű is. A betegségek leküzdésével, illetve a tünetek enyhítésével az orvostudomány foglalkozik.

A pszichológiában néha nehéz megkülönböztetni az (átlagtól való) eltérés, a furcsaság, az elváltozás, a viselkedészavar, illetve a pszichés betegség fogalmát. Egy széles körben elfogadott definíció szerint az egyén csak akkor tekinthető pszichés értelemben betegnek, ha a megvalósított viselkedést egyszerre jellemzi az alábbi négy jellemző:

  • deviancia: a megvalósított viselkedés mások számára feltűnést keltő, szokatlan, esetleg érthetetlen
  • distressz: a viselkedést produkáló egyén a boldogtalanság, a kellemetlenség érzését tartósan átéli
  • diszfunkcionalitás: az egyén képtelenné válik önmaga és társas kapcsolatai fenntartására, a munkavégzésben zavar áll be
  • veszélyeztetés: az egyén által megvalósított viselkedés a társadalomra és/vagy magára az egyénre nézve veszélyes

A diagnózisok egyértelmű megadásához 1993-tól a Betegségek nemzetközi osztályozása (BNO) kódot használják, mely 1 betűből és általában 4 db számból áll. Korábban a latin volt az elfogadott nyelv a betegségek megjelölésére, amit jelenleg is alkalmaznak az orvosok, így a világ bármely pontján lévő betegről tudni lehet a betegségét.

Járványos betegségek közvetlen megelőző eszköze a védőoltás.